2010. január 30., szombat

Versek Idézetek3

Szeretni szeretnék

Ezer érzés kering szívemben,
Gondolatok százai járnak fejemben.
Már teljesen összekeveredtek,
Lehetetlen kibogozni őket.

Egyvalaki képes erre,
Kutatom őt mindenfele,
Hisz még nem is tudom, hogy kicsoda,
De szeretném, ha velem tartana.

Szeretném, ha kibogoznád a szálakat,
Szeretném, ha megtudná titkaimat!
Szeretném, ha szorosan magához ölelne,
Megfogna és soha el nem eresztene!

Szeretnék vele sokat nevetni,
szeretnék mindennap vele lenni!
Szeretném őt jól megismerni,
Szeretném őt igazán szeretni!

♥♥♥♥♥
Várnai Zseni:Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés.. tavasz!
♥♥♥♥♥
Hiányzol...

Álmomban itt voltál Velem
Éreztem, hogy fogod kezem
Rám mosolygott édes arcod
Feledtük egymásért a harcot

Csata, mit egymásért vívunk
Amit, mi szerelemnek hívunk
Ki nem érezte még eme hiányt
Az folytonos fájdalmában kiált

Én már túl vagyok mindenen
Amire vágyom, az a szerelem
Hogy, itt legyél Velem édesem
Ahogy, éjjel álmomban Velem

Szeretném, ha mindez igaz lenne
Hogy, értünk az élet csodát tenne
Hogy, vágyunk csodás vonzódása
Ne legyen fájdalmainknak kiáltása

Mert a hiány, mit egymásért érzünk
Seb, mitől kicsi szívünkből vérzünk
Mégis, pótolja az elhullott cseppeket
A szívünk, mely belül annyira szeret!
♥♥♥♥♥
Wass Albert:
 Te és a világ -Vágy és öröm
Minden vágyadnak eleget tenni:
ez az emberi élet
legnagyobb művészete.
Akinek sikerül, az boldog.
Ehhez azonban fontos,
hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek
növényzete.
Gyökere van, szára,
és csúcsán időnként
kivirágzik az öröm.
Minden gyökérnek
az a célja,
hogy virágot hozzon.
Azonban a jó kertész
gondosan ügyel
kertjének növényzetére.
Csak olyan növényt enged
meghonosulni benne,
melynek virágai szépek
és illatosak.
Vagy melyek
kellemes ízű gyümölcsöket
teremnek. Dudvát, gyomot
nem tűr meg maga körül.
Olyan növények
gyökerét sem ülteti el,
melyek fejlődéséhez a
kert fekvése és éghajlata
nem alkalmas.
Melyeknek kivirágzásához
esélye nem lehet.
Így tesz az okos és jó kertész...

Légy tehát okos és jó kertésze
a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak,
az ibolyán és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak,
hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül:
annak, hogy nem kell
egyedül légy. Vágyódj arra,
amit a holnap hoz,
és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem
valamiféle virág.
Minden napnak van
valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet,
hogy meglássa azt.
♥♥♥♥♥
Vágyom rád...
Vágyom rád, figyelj hát,
Érezd , hogy nekem is kell néha az a láng,
A forró láng,
Mi perzselve éget és nem ereszt téged,
Zúgva- bőgve tombol a vérem
Ne várj még egy éjszakát,
Mert az égen a hold most ránk mosolyog,
S nem érhet semmi baj...

Szerelem kell, ne veszíts el,
Te vagy a csillag a szívemben.
A mosolyod kell, hát szabadulj fel,
Ha végre itt vagy mellettem!
Szerelem kell, sose hagyj el,
Hisz ez az érzés nem véletlen.
A mosolyod kell, hát szabadulj fel,
Ha végre itt vagy mellettem!

Vágyom rád, figyelj hát,
Egy csókot adni, s egy csókot kapni,
Ez vár miránk.
Mondd minek  test és minek a lélek,
Ha mindent a szemnek és semmit a kéznek,
Ne várj még egy éjszakát,
Mert az égen a hold most ránk mosolyog,
S nem érhet semmi baj...
♥♥♥♥♥
Rabod vagyok...

Betört az érzés és raboddá lettem,
így más dolgom mi lehet?
Várom szíved hangját, vágyad percét,
hogy hívatsz engem, hang szól hozzám.
Nincsen célom, míg csak te nem adsz.
A végtelen időt sem szidom,
csak folyton az órát lesem érted,
S felejtem a keserű perceket,
mit távozásod ébresztett bennem.
Merre vagy és merre jársz, és miért pont ott?
Nem gondolkodom csak elfogadom.
Sóhajt szívem ha arra gondolok,
hogy akikkel vagy mily boldogok.
Bolond szívem rólad rosszat semmit nem hisz el,
hiába teszel ezt vagy azt szívem csak szeret.
Szolgád vagyok szolgád lennék
a hűség a jelszó ha lelkem szól.
Rabod vagyok és vágyam tőled hangos.
Fájdalom nincs bennem,
hisz az érzést nem te kérted,
csak ébresztetted bennem.
Így számomra az jó,
ha te boldogan kelsz és fekszel.
Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,
hogy más milyen boldog lehet melletted.
Kérlek ha mégsem így lenne, hívass engem
és szívem a te boldogságod kertje lesz.
♥♥♥♥♥