2009. augusztus 6., csütörtök

Gondolatok a szeretetről a szerelemről


„Az emberek alig tudják, mit jelentenek ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik. De a jó embernek van meg néhány roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az illendő alázat, a derű és az igazságos cselekedet. Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell, gondolkodik, ha értelmét teszi próbára az élet, de bölcs megnyugvással fogadja, ami a sors rendeléséből neki jutott. Semmi nem nyugtalanítja, beszédében igazmondó, cselekedeteiben igazságos. Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen él, nem neheztel senkire, és nem tér le arról az ösvényről, amely az élet céljához, az igazi boldogsághoz vezet… Mint ahogy az orvosok kéznél tartják a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te is mindig tartsd kezed ügyében isteni és emberi tulajdonságaidat. Mindenben - még a legcsekélyebb dologban is - úgy járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcsolatban áll egymással. Mert semmi emberi dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hivatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg - fordítva is… Szeretnéd megtalálni a boldogságot? Ha követed a józan ész szabályait, ha buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, ha nem nézel maszkok után, és cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időket felidéző igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz, és semmitől nem remegsz, ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát - akkor biztos lehetsz benne, megtalálod, amire annyira áhítottál: a boldogságot. Ebben senki meg nem akadályozhat.”

 / Marcus Aurelius /
*****
A Szeretetről

„Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét…”
/ Müller Péter: A szeretetről /
*****
„A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.”
/ Bölcskei Gusztáv / 
*****
A Tanító szeretet

„Azzal tanítunk szeretni, hogy szeretünk. A földkerekség legnagyobb felfedezése az, hogy nincs nagyobb hatalom a földön a szeretetnél. Mert a szeretet is lecke amit meg kell tanulnunk itt és most!A szeretet egyetemes univerzális életenergia, ami egyformán sugárzik igazra és igaztalanra egyaránt.
Egyedül a szeretet képes végtelen dimenziókat nyitni a lélek számára. Mi akik a polaritás világában élünk, ha nem dobjuk le egonk páncélját, sosem ismerhetjük meg a szeretet erejét. Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint az ezerszirmú lótuszvirág. Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy beteljesíthesse önmagát.
A legnagyobb igazság: létezésünk lényege a szeretet. Vajon miért van az, hogy az ember fél kapcsolatba kerülni a boldog percekkel? Miért nem tudjuk hogyan bánjunk a szeretettel? Az idő egy "nyersanyag" senki sem kap többet belőle a "végén", mint amire szüksége lett volna. Ezért egyetlen napot se töltsünk el a szeretet gyakorlása nélkül.
Mert szeretni csakis az önfeledt ember tud igazán. Az éntelen, egotlan lény, akinek lelke már "felébredt" és "meglátta" a szeretetet.
A szeretet az emberi léleknek olyan, mint testnek az oxigén. Nem csak egy dolog a fontosak közül. Még csak nem is a legfontosabb. Hanem a Minden. Mert ahol szeretet van, minden van. Ahol pedig nincs, ott semmi jele sincs az életnek.”
/ T. Mary: A tanító szeretet /
*****
Mi is a szerelem?

„Adható, vehető vagy megtanulható?
Kiharcolható vagy kizsarolható?
Elérhető mint egy tárgy?
Testi kielégülés, egy fizikai szükség mechanisztikus úton való beteljesítése?
A lélek narkózisa, ami esetleg pótszerekkel vagy pot cselekedetekkel behelyettesíthető? Nem! Egészen bizonyosan nem! A szerelem más! A szerelem nem tulajdonlás, hanem kegyelmi érzés, amit nem a test, hanem a lélek rezdül, vágyakozás és beteljesülés, öröm és bánat, bizakodás és bizonytalanság, út és a láb ami lép az úton, testi közelség, ami hátrahagyja a testet, szelídség és vadság, révület és eszmélés, odaadás és odaadottság. Két tudat egy célért, egy egységért, egy mozdulatért, egy simogatásért, egy összefonódásért, egy bizonytalan és mégis nagyon biztos érzésért. Vágy, ami mindent beteljesít, szelíd révület, amit vissza és visszakívánsz, vad őrület, ami sohasem pusztít, teljesség a kétség egységéből. Egymásnak átnyújtott élet az életerő misztériumából, ami nélkül félsz és fázik a lelked, mert fél vagy, a magány várbörtönébe zárkózott magányos fenség, amit félsz feladni az ismeretlenség kavargó szédületéért, de didergő lelked egyre inkább rezgő késztetése hajt a mindenféle képzelgéssel felruházott bódulat felé, mert az ismeretlen ismert is, a másik feled neked mozdulja termékenységtáncát, és tekintetében az Univerzum mélysége és magassága késztet az egyre. Előre féled a megtalált egység újra és újra reád szakadó kétségét, ameddig a háromság bizonyossága semmivé nem oszlatja meg-megújuló kétségeidet. Ekkor már tudod, hogy; megtaláltad.”
/ Kisfaludy György /
*****

A szerelem

…Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem a pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán …
… Megtanítottál szeretni, megtanítottál, hogy merjek bolondnak lenni – megtanítottál adni, és elfogadni, megtanítottál szenvedni és boldognak lenni. Bennem élsz és benned élek… Ami egymás nélkül marad belőlünk, az már csak az enyészeté… SZERETLEK!!!
… Te vagy a reggel, az ébredés perce Te vagy az este, a nyugalom csendje Te vagy az éj, a szerelem teste Te légy mindig az életem szerelme!
... Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele. Minden percben csak őt kívánod …
... Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, hogy rábíznád az életed. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak szorítja a kezed…Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, - mégis boldog vagy!...
... És a szerelem, ahogy tanít idő, s tapasztalat, egyre szebb lesz és titokzatosabb …”